Kenneth Galbraith, a neves amerikai közgazdász szavai sok mindent megmagyaráznak a bankárokról: „Egy bankárnak nem kell népszerűnek lennie, sőt, egy jó bankárt egy egészséges tőkés társadalomban utálnak. Az emberek nem akarják a pénzüket egy mindenki puszipajtására bízni, inkább egy embergyűlölőre, aki tud nemet is mondani. Egy bankárnak azonban sosem szabad felületesnek, eredménytelennek, vagy csak egy picit is ostobának tűnnie."
Az még hagyján, hogy pénzesek és mogorvák. De meggondoltak, sikeresek és okosak is. Ez már tényleg elviselhetetlen.
Máig a szociálpszichológia egyik - mindmáig tisztázatlan - rejtélye, hogy nincsenek bankárviccek. Az egyszerű nép körében hasonló népszerűségnek örvendő más foglalkozási csoportok tagjairól általában viccek ezrei szólnak. Gondoljunk csak a rendőrökre, az ügyvédekre, vagy az orvosokra, hogy a politikusokat és a szőke nőket ne is emlegessük. Van, aki szerint a bankárviccek hiányának az az oka, hogy a száraz pénzügyéreknek egyszerűen nincs humoruk. Ez a magyarázat azonban nem látszik kielégítőnek. Hiszen általában a rendőrök, az orvosok vagy a politikusok és a szőke nők sem éppen a humorukról híresek, és nem is azért szeretjük őket.